Életjel

Upsz... Hát ide sem írtam már vagy egy fél éve:D És úgy döntöttem nem is fogok, majd csak szeptemberben. Amúgy se Dániából, se Finnországból nem lett semmi, máshova megyek. Hogy hova, az viszont titok:) Majd jól meglepődtök augusztus közepén, hogy jééé! Hát erre nem is gondoltam volna!

Szerény életemről annyit, hogy ugye úgy volt, hogy megyek Dániába dolgozni, meg aztán az egyszerűség kedvéért akkor már a tanulást is oda terveztem. Épp ezért elmentem az Educatio 2008 kiállításra (egyetemek, főiskolák expoja), hogy elintézzem a jelentkezést. Viszont ha már ott voltam, megnéztem a többi ország iskoláit is, és pompázatos helyet találtam magamnak! Így szépen megköszöntem a dán úriembernek a segítségét és jelentkeztem abba a bizonyosba. Vagyis jelentkeztem volna, csak aztán kiderült, hogy oda már kicsit macerásabb bejutni, mert kell nemzetközi angol felsőfokú nyelvvizsga, valamint közgáz érettségi. Mivel gimibe jártam, soha nem tanultam közgázt, így most pár hónap alatt kellett megtanulnom két év anyagát, amiből évértékelő vizsgát kellett tennem (mindkét évre négyest kaptam), hogy aztán érettségizhessek belőle. Azért jópofa, hogy több év anyagból úgy levizsgáztam négyesre, hogy mindössze egyszer olvastam el a könyvet, meg a vizsga előtt három órával átnéztem a tételeket. Na mindegy, az érettségi még nem tudom mikor lesz, de nem hiszem, hogy most már olyan hatalmas problémák adódhatnának.

Ennél sokkal kellemetlenebb volt az angol nyelvvizsga. Én kellemesen eldiskuráltam Ázsia népeivel, de csak ilyen "rámragadt" angollal. A nyelvtan kb. annyira állt hozzam közel, mint ide Irak, úgyhogy csodás kilátásokkal indultam neki a feladatnak. Volt kemény két hetem felkészülni.

A vizsga az rém mókás volt. Öt órás, egyetlen egy zsebkendőt vihettél be magaddal a terembe, ahol volt 20 gép, fülhalgató, mikrofon, és egyszer kijöhettél 10 percre enni-inni. Közben kintről kamerával figyeltek, ha már egy pöppet elfordítottam a fejem, jöttek is oda, hogy disztingváljam magam, különben irgum-burgum. Hát nem is tudom hol ronthattam el. Talán ott, hogy soha sem tanultam a nyelvet lelkiismeretesen, talán ott, hogy fáradt voltam... De talán a legvalószínűbb probléma az lehetett, hogy véletlenül rossz nyelvvizsgára jelentkeztem. Sikeresen kiválasztottam a "tudományos" nyelvvizsgát. Ebben az a pláne, hogy csak biológiai, kémiai, matematikai, közgazdasági, fizikai... stb. témák voltak. Rögtön az elején szövegértés egy 3000 éves dél-amerikai falu közigazgatási rendszeréről, majd földtörténeti korok, dinoszauruszok kihalása. Volt még a Mars felszínén kialakult vizekről is egy érdekesebb szöveg, kb ilyen szinten: "a földkéreg repedéseiből feltörő víz parloblasztikus berentáliákat hoz létre a derigalmáliás közeggel keveredve".

Egy szót nem értettem az egészből, ráadásul olyan kevés időt adtak (20 perc), hogy a szöveget alig tudtam annyi idő alatt elolvasni, és akkor még utána jött ~16 kérdés. Az egészet végigtippeltem, de úgy, hogy amikor már kevés volt az idő, csak így találomra beikszeltem valamit, és görgettem a kérdéseket, de még így se sikerült adott idő alatt választ adnom az összes kérdésre.

Na mindegy, jött a magnóhallgatás. Ebben volt szerencsém betekintést nyerni egy egyetemi előadásba, amiben a csillagászat szépségeit ecsetelték, majd egy 15 perces diskurálást arról, hogy ugyan milyen vegyi eljárással állapították meg anno, hogy a technéciumnak 43 atomja van. Asszem. Valami ilyesmi lehetett.

Szóbeli: "Beszéljen az állatok védekező reflexeiről. Felkészülési idő: 20 másodperc." Hát mire a kérdést elolvastam, már lejárt a felkészülési időm. Jófejek...

Utána még egy kis esszé írás irodalommal kapcsolatban, és pár perccel később már ismét Budapest utcáit tapostam. Nem viccelek, szinte az egészet végigtippeltem, de sikerült! 79-80 pont kell az egyetemekre, nekem lett 82. Hatalmas öröm és ujjongás, ez is megvan.

Tehát tanulással és dolgozással telt az elmúlt cirka fél évem. Jelenleg anyumnál vagyok "szervizes munkatárs" (T-Mobile boltban), ami egy felettébb izgalmas munka. Múltkor bejött egy öreg bácsi, hogy nem jó a PIN kód, mert akármit ír be, csak csillagokat lát.

Viszont ez nem a Levente-egyszerű-élete-egy-magyar-kisvárosban-blog, tehát ezzel nem is untatnék senkit. Nem hiszem, hogy augusztusig olyan rém sűrűn írnék, de valószínűleg nyáron megyek Stop-túrára. Ez abból áll, hogy kitalálunk egy célpontot - pl. Róma - és oda úgy kell eljutni, hogy közlekedésre nem lehet pénzt költeni, azaz csak stoppal, vagy bliccelve, vagy akárhogy lehet utazni. Ez alól kivétel a koldulással, vagy testem árulásával megszerzett pénz. Persze ilyen csacsiságra még gondolni sem merek! Mindenesetre én benne vagyok, remélem nem indonézosodnak el a haverjaim, és lesz is belőle valami.

Nos, kedves pajtásaim, ennyi. Most futok-szaladok szakdogát írni. Búcsúzásképp itt egy fotográfia a Láng család következő generációjáról, aki február 7 óta készteti az öreg néniket ámulatra és mindenféle anyai jótanácsok megosztására.

Helosziaszevasz!