Nem unatkozom 6. rész

Noh, tegnap kicsit elragadtattam magam és nem volt valami jó a post, amit írtam. Akkor jöttem a kórházból és még bennem volt az ideg, de azt már kialudtam. Viszont a fejem még mindig rohadtul fáj.

Tehát úgy volt, hogy találkoztam tegnap három magyarral. Csabi már két és fél éve itt él, Peti és Reni egy hónapja jöttek.

Velük mentünk el 1-2 helyre, majd végül az Alohaban kötöttünk ki, ahol még nem voltam, így már tökre izgultam milyen lesz. Hát remek...

Hely annyira nem jó szerintem, de nem is ez a lényeg. Tele van ideggombóc 30-as kínaiakkal. Éppen felfedezőútra indultam a diszkóban, kicsit körülnézni, táncolni valamerre, mikor valaki meglökött. Én ennek hatására nekiestem eyg asztalnak, ahol lehet, hogy esetleg valakire ráborítottam valamit, de nem az én hibám volt. Intettem egyet, hogy bocs, megfordultam, hogy csúnyán nézzek arra aki meglökött, de aztán puff. Meg még jó pár puff. Azt se tudtam hirtelen, hogy mi van, vagy hogy ki üt és miért. Neki estem még egy asztalnak, valahogy összeszedtem magam, védtem a fejemet, de mondom vissza kéne ütni, mert milyen gáz már, hogy a kis kínaiaik megvernek. Ütöttem is, ám amint nem védtem a kezemmel a fejemet, kaptam is hármat. Na, mondom ez így akkor felejtős, annyit nem ér. Így csak vártam, hogy vége legyen, menni nagyon semerre sem tudtam a tömegtől, végül egy szintén kínai biztonsági dobott ki a nyakamnál fogva. Hát, ha a verés nem is fájt, ez a kidobás már annál inkább. Lelökött a lépcsőn, és akkor vertem be a fejemet, amivel aztán mehettem a kórházba. Kicsit be is pánikoltam, mikor észrevettem, hogy tiszta vér a ruhám, amit ráadásul aznap hoztam el a mosodából. Dühöngtem is mégjobban. Kórház fele próbáltam hívni Petiéket, csak a probléma, hogy két Tóth Peti van a telefonomban és a vértől nem láttam, hogy melyiket hívom. De végül is a rosszat hívtam, aki Magyarországon volt. Gondolom. De nem ismert meg.

A kórházas jelenet érdekes volt. Bementem, megvizsgáltak, majd mondták, hogy üljek bele egy tolókocsiba. Nem akartam, de aztán beletuszkoltak és kitoltak a parkolóba. És ott hagytak. Hogy ezt miért csinálták azt nem tudom, mindenesetre akkor már minden bajom volt, hívtam Zsófit. Közbe visszamentem, hogy most akkor mi van? Megint belenyomtak egy székbe, majd elvittek lemosni a vért. Ejj, és nem volt nálam se fényképező, se telefon, mert azt odaadtam a nővérnek, hogy magyarázza el Zsófinak merre vagyok. Kár, pedig nagyon brutálisan néztem ki.

Utána kivittek, orvos összevarta a fejem, aztán röntgen. Végül megállapították, hogy életben maradok, kaptam egy 531RM-es számlát (kb. 30.000ft), de azt majd a biztosító kifizeti.

Hogy azt a hosszú horzsolás szerű sérülést hogy szereztem a nyakamon, azt nem tudom. Mind1. Most megyek, leszedem a gézt. Persze anyuméktól nem az volt, hogy jaj drága kisfiam, minden rendben, jól vagy? Cehh, még én lettem a hibás, meg hogy ők megmondták...