Genting Highland

Nah, végre elmentem. Most szólok minden Gentingre vágyó embernek, hogyha KL Sentralból akarnak menni, akkor már előző nap vegyék meg a buszjegyet, mert különben nem lesz. Nekünk sem volt, így át kellett LRT-zni (város felett robogó vonat) a város legvégébe egy buszmegbe. A 10 órás indulásból lett fél 12, de ezen már nem igazán lepődök meg. Négy iránival mentem. Naviddal, akivel komolyan mondom, ha nem nyomatná az elcseszett vicceit, még barátok is lehetnénk. Alival, akiben már régóta körvonalazódni látszik malajziai legjobb haverom képe, meg még kettővel, akiknek a nevét nem sikerült megjegyeznem. Genting egy hegy tetején van 1800 méter magasságban. Az utolsó pár száz méter szintkülönbséget ilyen sífelvonó szerűséggel kell megtenni. Kicsit szívszorító volt ugyan, hogy két év után végre "sífelvonót" látok, aztán egy gleccser helyett a dzsungelben kötök ki a végén.

Fent ért egy kisebb sokk. Hát böszme "hideg" volt. Malajziában ilyen "hideget" még nem is éreztem. Kicsit össze-vissza a hely, 296 mozgólépcsőt jártunk meg, mire eljutottunk a külső vidámparkhoz.
Itt kezdtünk egy lightos körhintával (vagy valami ilyesmi, lényeg, hogy sok szék egy láncon és megy körbe), minek kapcsán rádöbbentem, hogy rég volt már, hogy én vidámparkban jártam volna. Még ez a kis körbe-körbe repkedés is megviselt. Meg is ijedtem, hogy nem fogom bírni a keményebbeket.

Utána a perzsák elmentek íjászkodni, én bambultam egy jót, majd jöttek a durvábbak. Először egy olyan hullámvasútra száltunk fel, amiben nem ülni, hanem feküdni kellett, így szimulálva a repülést. Ez kellemesen gyomorforgató volt, ebből lett is egyből két menet. Utána gondoltuk kemények leszünk és felülünk a Space Shot nevezetű szórakoztatóipari egységre, ami abból áll, hogy 100 méterre felhúznak egy oszlop mentén, majd essél, ahogy akarsz. Mikor még csak mentünk fel, már akkor mondtam, hogy a világ legnagyobb hülyéje vagyok, és hogy meg is érdemelném, hogy belehaljak ebbe a "mutatványba", ha már annyi eszem volt, hogy felültem rá. Felértünk a tetejére, kis hatásszünet, aztán ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Mikor kiszáltam úgy voltam, hogy soha többet a büdös életben én erre fel nem ülök. Aztán Ali kérdezte, hogy még egyet? Hát mondom simán! A másodikról csináltam videót is, de az istenért se tudom átmásolni a telefonomról a videót a gépre, így ebből kimaradtok.

Utána benéztünk valami játékterembe, ahol ilyen alapvető ügyességi játékok voltak, és ha eszméletlen király módon játszottál, akkor kaptál érte jegyeket, amiket be lehetett váltani. Végül is gyerek kaszinó volt, csak nem pénzt dobott ki a gép, hanem kuponokat. Na, hát nekem legnagyobb igyekezetem ellenére sem sikerült 60 kuponnál többet összegyűjtenem, de én akkor még azt hittem, hogy Genting legnagyobb májere vagyok. Oda is battyogtam szépen a beváltópulthoz, hogy mondom majd jól beváltom valami 2 személyes tahitii utazásra. Erre basszus egy hülye kis bögre 400 kupon volt! Elmentek a pibe mondom, inkább elnézek a snow worldbe.
Ebben a poén, hogy egy teremben összedobnak hetet-havat, abból is inkább a havat, hogy Dél-kelet Ázsia népeinek bemutassák, hogy ugyan milyen is az a tél. Cehh, hát mondom mit nekem egy kis hó, elvégre négy évszakos országból vagyok, gondoltam majd jót kacagok a markomba két hóember között, ahogy a malájok jéggé fagyva összesnek. Ezzel szemben azért engem is kissé szíven ütött a -6 fok a megszokott 30 után. Amilyen jó voltam, kiválasztottam az egyetlen kabátot, amin nem volt cipzár, sapkát, kesztyűt persze véletlenül sem vettem fel. Volt ott ilyen jeges csúszda, amin úszógumival kellett lemenni. Oda is értem a csúszda tetejéhez negyediknek, ahol is tanácstalan arcokba botlottam. Nem tudták, hogy hogyan kezdjenek neki, de aztán megláttak engem. Nem tudom, de egyetlen fehér emberként szerintem azt hitték, hogy én maga vagyok a Télapó, egyenesen Lappföldről, úgy néztek rám tanács reményében. Egyik kissrác aztán megkérdezte, hogy hogyan kezdjen neki. Hát mondom ülj le, azt csússz. Leült és csúszott. Majd én is.

A hó amúgy minden volt, csak az nem. Valami hideg porszerű cuccal próbálták átvágni a népet. Volt hóesés szimuláció is. Gondoltam majd jól bekapok egy leeső darabot, de aztán duzzogva vettem tudomásul, hogy ez bizony valami hab és a hó izét még csak meg sem próbálták utánozni. Volt még ott műanyagból hóember, rozmár, farkas, meg panda. Szegény pandát minek tették oda, azt el nem tudom képzelni. A dzsungelből bedobták a -6 fokba, azt csodálkoznak, hogy kihal.
Fényképezőt, meg telefont tilos volt bevinni, így csak egy képet tudtam így rejtve összedobni a telefonommal, bár úgysem szóltak volna rám, hisz én fehér ember vagyok. Imádok felsőbbrendű lény lenni:D

Ez a hódolog a belső vidámparkban volt, ami úgy nézett ki, hogy egy épületbe beledobtak a világ minden tájáról valami nevezetességet. Volt ott Eiffel torony, Szabadság szobor, Petronas tornyok, Velencei gondolázás, ésatöbbi. Mindemellé egy rénszarvasos "hullámvasút" ment az emberek feje felett. Itt sok mindent nem próbáltam ki, mert irániék szerint bullshit az összes cucc.

Utána még kipróbáltunk a kinti vidámparkban 1-2 kacagtató masinát, de eleredt az eső másodjára is, így gondoltuk hazamegyünk. Na igen, kisebb probléma, hogy elhagyták a buszjegyeket, így még egy külön élmény volt szabad buszt találni. Amúgy olyan szintű perzsa túlcsordulás lett az agyamban nap végére, hogy netovább. Négy iránit hallgatni egész nap nem könnyű, főleg, hogy ők mindent ordítva mondanak, kiabálva beszélnek egymással. El tudom képzelni, amikor randi után a fiú beleordítja a lány fülébe a házuk előtt, hogy SZAKADJON LE A MÁJAD, SZERELMES VAGYOK BELÉD!!!
Itthon aztán gondoltam, hogy már csak egy fergeteges bulizás hiányzik a mai napból, de sajnos mindenki fáradt volt, meg amúgy is bulizni bűn és a pokolra jutok