Még mindig meleg van

Nos, hát elnézést, hogy ilyen baromi lusta gyerek vagyok, de otthonról nem jön úgy az ihlet, meg amúgy is én tipikusan az a gyerek vagyok aki az "amit ma megtehetsz halaszd holnapra, hátha akkor már nem fontos és nem kell megcsinálni" elv alapján működök. Noh, de most 31 óra utazás után (háztól házig értve) ismét itt vagyok, hogy a szerintem vicces szövegemmel mosolyt csaljak mindenki orcájára.

Harmadikán indultam a Budapest-Frankfurt-Bahrain-Kuala Lumpur kalandomra. Hát én úgy emlékeztem, hogy 5.50-kor indul a gép, tehát fél 3-kor keltünk és 5-re már Pesten is voltunk ahol aztán hoppá... "Látod Levente, ezért mondtam, hogy ne hagyj mindig mindent az utolsó pillanatra!!!" Két órácskával elnéztem az indulást, így 7.50-ig a kocsiban aludhattunk. De még mindig jobb, hogy két órával később indult a gép, mintha előbb (hopp, most tört alattam össze a szék, na de folytassuk) indult volna. Ezt meg sem köszönték anyumék...

Na, de gépre fel Schmitt Pál bácsival előttem, gépről le, 2 óra várakozás, gépre fel, mogorva bácsi mellé beülés, gépről le, 7 óra várakozás, majd még 1 mert késik a gép, gépre fel, kellemesen elnyújtózkodva alvás, gépről le, Yudha vár, irány haza.

A Frankfuurt-Bahrain-Kuala Lumpur útvonalat most egy másik légitársasággal, a Gulf Airrel tettem meg. A Frankfurt-Bahrain gép borzalmas volt. Néha olyanokat kattant, hogy aszittem a szárny esett le. Ezekkel a tévékkel is mindig megszívom. Múltkor igaz én rontottam el, most viszont már alapba nem működött.

A bahraini reptér elég össze-vissza. Viszont most láttam először aranytömb árusító boltot, ráadásul duty free boltban. Gondoltam meglepem magam vele, de aztán bevillant előttem anyukám arca, mikor megkapja az sms-t, hogy sikeres vásárlás 3800 dollár értékben, így dobtam az ötletet. Volt 7 órám, gondoltam addig netezek. Megyek információs pulthoz, kérdezem wireless van-e. Óóó... Hát hogy a viharba ne?! A reptér egész területén. Király mondom, akkor veszek egy átalakítót, hogy tudjam tölteni a notebookom. 22$ kicsengetése, gép összedugása, próbálkozás. Nem talál hálózatot. Visszamegyek reklamálni, de úgy tűnt, hogy a "miért nem jó a net" megmagyarázása az információs srác nyelvi nehézségeibe ütközött, de egy jó fej barátja elárulta, hogy csak a 17-es kapu előtt működik. De nem. Egy másik szerint csak a 16-os előtt. De nem. Ja, mer hogy a 16-os kapu 2 szintes, csak a lentin működik. Ott sem, így kerestem egy netkávézót, ahol 1100 forintos óradíjér lehetett netezni. Fantasztikus, akkor legyen egy fél óra...

Amúgy nagyon pofátlanok ezek az arabok. A semmiért olyan összegeket elkérnek, hogy hihetetlen. Mert ha még aranypohárban kapnám, akkor megértem, hogy a sima fél literes víz (nem ásványvíz, csak sime víz, amiben nincsenek európai ember számára ártalmas cuccok) 900 forint. Így a 8 óra alatt fél liter vizen éltem, mert hogy ugyan mégse belőlem fedezzék már aranytömb vásárlási igényüket. Szal majd a repülőn. Az de jó volt... Életemben nem repültem még ilyen jót. A 249 férőhelyes gépen 45-50-en voltunk. 4 széken elterpeszkedve aludtam. Szerintem az első osztályon utazóknak nem volt ilyen nagy helyük. Pikk-pakk el is ment a 8 óra, leszállok KL-ben, ahol jött az útlevél kezelés. És igen! Megint nem sikerült bejutnom normálisan... A nénit megzavarta, hogy két útlevelem van, és aszitte valami gonosz bácsi vagyok, így irány az immigration office, ahova belépve múlt évi kedves barátaimat már messziről üdvözöltem. A fő probléma az volt, hogy hiába volt vízumom, diákigazolványom, imigrációs kártyám, "lakcímigazoló" kártyám, az összes le volt járva, mer ugye nem voltam itt, hogy megújítsam. Azt mondták most utoljára beengednek special vízummal, vagy mivel. Hát nagyon remélem is, hogy utoljára, és többet nem szórakoznak velem.

Kint várakozás a csomagra, megjött épségben, Yudha, Navid, meg egy most elsős indonéz srác, David várt rám, hogy Yudha újonnan vásárolt kocsijával haza vigyenek. Yudha már nyáron is, mikor MSN-eztünk mondta, hogy van jó pár dolog amit meg kéne beszélnünk, így már nagyon izgatott voltam, hogy ugyan mi lehet az. Gondoltam majd biztos az, hogy ki lakjon velünk miután Navid elment. De nem. Van pár probléma. Egyik az, hogy Yoni, aki egyik közös aranyspanunk volt, fogta magát, meg Yudha telefonját és pénzét, majd szépen lelépett Kenyába. De még ez a legkevesebb, a java egy új postot érdemel.