Böjtölök

Elkezdődött az egy hónapos böjt, a ramadán. Ilyenkor reggel 6-tól este 7-ig nem esznek, nem isznak, nem cigiznek, nem pajzánkodnak a muszlimok. Elméletileg úgy lenne, hogy egy hónapon keresztül, se reggel, se este nem ehetnek (ami persze az emberek 99,99%-nak lehetetlen), de amilyen kis ravasz népséga ez a muszlim, erre is talált megoldást. Kihasználva Allah testi fogyatékosságát, miszerint sötétben nem lát, miután lemegy a nap, mindenki rohan a legközelebbi étterembe, hogy tele zabálja magát, majd hajnal fél 6-kor még egyszer felkelnek, hogy gyorsan bekapjanak valamit világosság előtt. Ennyit a nagy vallásukról, meg Allah tiszteléséről. Amúgy iszonyat baromság ez a böjtölés. Azért nem esznek, hogy együtt érezzenek azokkal, akik nem jutnak elegendő kajához, így segítve őket. Hát rohadtul ki vannak segítve. Kb. olyan, mint hogy az ENSZ mobiltelefonokat küld az etiópoknak, ezzel is segítve őket. El tudom képzelni, ahogy a kis 20 kilós etióp gyerek felhívja a barátját: -Te is éhes vagy? Én is. Nem baj, legalább van ez a király telónk.

Noh, de mind1. Most én is böjtölök, ugyanis múlt évben, mikor még nem tudtam, hogy mi ez az egész, lazán bementem órára kajával, eszegettem, mindenki mérgesen nézett rám, miközben a nyál kifolyt a szájukból. Aztán le lettem teremtve, hogy lehetne bennem annyi érzés, hogy nem eszek a böjtölők előtt. Ja mondom, hopá... Most meg jelen pillanatban 5 muszlimmal élek egy fedél alatt (Andyo 3 barátja nálunk tölti a hetet), így pofátlanság lenne itt előttük ennem, kajáldába meg lusta vagyok elmenni, így valszeg az lesz, hogy a szobámban csapok össze valamit.

Amúgy sűrűn nem írok most, hisz olyan nagyon sok izgalmas dolog nem történik így a suliban. Van ugye a keleti civilizációk tantárgyam, aminek első óráján érdekes módon a nyugati civilizációkról tanultunk. Tanár beszélt nekünk Európáról és olyan dolgokon álmélkodtak el az emberek, ami nekünk soha fel sem tűnne, ők meg kérdezgettek, hogy jaj Lev, tényleg így van? Juj de izgi! Legjobban az tetszett nekik, hogy nálunk egy csomó múzeum és galéria van. Mivel a malájok gyakorlatilag 40-50 éve "jöttek ki a dzsungelból", így nekik nincsenek több száz éves festményeik, épületeik, mint nekünk, így múzeum sincs sok, hisz nem nagyon lenne mivel megtölteni. Voltam én is anno a Maláj Nemzeti Múzeumban, de tényleg csak egy pár szobából álló épület, benne pár kaviccsal, meg fegyverrel.

A PR órám elég uncsi, ugyanis szinte semmit nem értek abból amit a tanár mond. Pakkogva beszél, vagyis minden második szónak a vége egy "pak". Nagyjából ilyen, hogy My(pak) name is Ms. Deliza(pak). Rémisztő.

A hétvégén megyünk Genting Highlandre, ami Malajzia vidámparkja, és egyedül itt megengedett a kaszinó. Van itt minden, még egy szoba is, amiben egy kisebb telet dobtak össze, így lehet hógolyózni, meg ilyenek. Kicsit bizarr ugyan, hogy 2 év után először egy trópusi országban fogok havat látni, de jobb, mint a semmi.

Novemberben pedig meglátogatom Yudhát Indonéziában, valószínűleg "átugrunk" Balira is. Vicces, hogy otthonról több százezer forint egy ilyen egzotikus nyaralás, én meg pár ezerből kijövök. Szingapúrig busszal megyünk, onnan pedig hajóval ingyen, ugyanis Yudha apjáé a kikötő, lakni meg náluk fogok. (Most idejött Navid viccelősködni, és tök humorosnak tartja, hogy beleír a blogomba, közben meg iránul hablatyol valamit. Na mindegy.)

Közben találtunk még egy magyart (vagyis ő talált minket iwiwen), akivel remélhetőleg sok közös csudás pillanatban lesz majd részünk. Eddig úgy volt, hogy most szombaton találkozunk, de elmegy Langkawira, így ha csak nem szaladok utána, valószínűleg halasztjuk.

Nos, nem igazán van sztorizgatni valóm, nem keveredtem verekedésbe, nem robbantották fel a sulit, de még csak idióta taxi sofőrrel sem futottam össze. Navidról lehetne írni, de az már uncsi, de azt azért elmondom, hogy nagyon gyorsan tud futni még fájós lábbal is. Ezt ő mindenkinek elmeséli, gondoltam nektek is tudnotok kell.

Akkor további szép napot, én elbújok és eszem valamit.