Szombat esti láz

Ismét túl vagyok egy hepajkodáson, amiben ha nem lett volna semmi extra, akkor most nem írnék róla postot. Viszont mivel írok, így el lehet kezdeni izgulni, hogy már megint mi történhetett.

Olyan éjfél körül ruccantunk le a Loftba, aminek a főnöke, vagy ilyen üzletvezető szerűsége egy magyar srác. Operation Manager, hogyha pontos akarok lenni. Magában a buliban sok extra dolog nem volt. Viszont most is megfigyelhettem, hogy nagyon agresszívak itt a kínaiak. Ugye ilyen nagy hering-party az egész, mozdulni alig lehet, és amikor mentem WC-re, akkor véletlenül egy ici-picit meglöktem egy srácot, de tényleg, semmi különös nem volt. Erre az a kis buzi el kezd lökdösni, meg kurvaanyázni, hogy mit képzelek. Először meg voltam szeppenve, bocsánatot kértem, sajnálom, ésatöbbi... Ám utána belegondoltam, hogy végül is mit sajnálkozok itt, nem is történt semmi, engem ne lökdössön... Úgyhogy fogtam magam, és teljes erőből belevágtam a könyököm a hátába. Hát... Khm... Ez nem tetszett neki. Hirtelen nagyon sok barátja lett. Úgyhogy lökdösődés megint, anyázás, de bátor voltam és nem futottam el. Az egyik haverja vitt arrébb egy idő után, hogy jobb lesz ez így... Aztán ezt még eljátszottuk vagy kétszer az este folyamán.

No, de 3-kor záróra, megyünk is hazafele, még beugrottunk kajálni valahova, kb. fél 5-re keveredtünk haza, amikor is Robbynak az a fantasztikus ötlete támadt, hogy miért is nem megyünk el Genting Highlandre. Há' mondom hülye vagy? Az több órás út, meg mivel mennénk? Hát, elkérjük Aviv-tól a kocsiját. Egyszer élünk elven felbuzdulva, fel is rángattuk a srácot. Hát, rettenetesen örült nekünk, főleg amikor megtudta, hogy egy sofőrre is lenne szükségünk, mert mi ugye már ittunk. Kis nyaggatás, meg, hogy fél óra az egész, és végül belement. Remek. Én még felszaladtam a fényképezőmért, aztán be a kocsiba és irány Genting. Na ja, de tudja valaki az utat? Jött egy öt perces veszekedés, hogy "Azt hittem te tudod!" meg "Ezé keltettetek fel?!" és hasonlók, szóval végül is Genting aznap estére kimaradt az életünkből, inkább elmentünk Putrajayara, ami KL-től kicsit délre van, és egyszer ez lesz elméletileg az új főváros.

Úton semmi különös, már majdnem ott vagyunk, mikor is mondtam, hogy akkor én most kiszállok fényképezni. És ki is szálltam, ám Aviv nem hallotta, hogy mit tervezek, így egy rohadt nagy taknyolás lett a vége az autópálya közepén. Ok, azért nem mentünk 130-cal, mert már amúgy is épp lassított, mert meg akartunk állni, és én úgy gondoltam, hogy mire kiteszem az egyik lábam, már meg is állunk, ám az utolsó pillanatban Aviv még rá is taposott a gázra, tehát egy olyan 30-40-nél "szálltam ki". Én persze a fényképezőt mentettem, így a testemet nem védtem, szal gyönyörűen néz ki most a karom, a lábam, meg a fenekem. Tudtátok amúgy, hogy a vér piszok nehezen jön ki a ruhából? Sőt, egyáltalán nem... Na, de összekapartak, és végül is csak egy tök szép hídra mentünk, ahol fotóckodtam egyet, és mentünk is haza.

Hmm... így utólag átolvasva, nem is volt semmi különös, de ha már leírtam, akkor had lássa ország, világ.

Na üdv!