Matthew, videó, ének

Rájöttem, hogy én is ugyanúgy viselkedek a fehér emberekkel, mint az ázsiaiak. Ha jön velem szembe az utcán, megbámulom, ha együtt vagyunk a liftben, megkérdezem honnan jött, mit csinál, mért pont itt...

Még januárban épp a Mekiben eszegettem, mikor egy közeli asztalhoz leült egy fehérbőrű srác. Ilyenkor mindig azon filózok, hogy mi van, ha pont magyar, azt akkor mekkora poén lenne már, de mindig kell egy kis erőt gyűjtenem, hogy meg merjem szólítani. Szóval csak ott ültünk, neki is feltűntem, szerintem ő is ugyanezen gondolkozott, hogy beszélgetésbe kéne elegyednünk. "Szemeztünk" vagy egy 10 percig, aztán csak megszólított. Nem nyert, nem Magyarországról jött, hanem Amerikából, Orlandoból. Noh, de annyi baj legyen, kedves srácnak tűnt, el is kezdtünk diskurálni szokásos dolgokról, ki vagy, mi vagy, honnan vagy, miért pont itt?! Aztán eljött a könnyes búcsú ideje, de nem volt nálam a telóm, így ő nem tudta megadni az ő számát, én meg nem tudtam a sajátomat fejből, szóval annyiban maradtunk, hogy majd összefutunk.

Március végén szó szerint egymásba botlottunk. A suli ahol dolgozik szervezett vmi húsvéti ünnepséget és neki az volt a feladata, hogy különböző helyekről jött embereket meginterjúvoljon, hogy ott hogy ünneplik a húsvétot, milyen a kereszténység, ésatöbbi. Persze rögtön megkérdezte, hogy nem akarnék-e szerepelni a videóban. Ahh... mondom, má megint?! Mindig betalálnak az ilyen videósok. Na, de olyan hirtelen jött a kérdés, hogy rögtön rávágtam, hogy hát hogy a viharba ne?! Tehát kerestünk egy szimpatikus osztálytermet, aztán uzsgyi neki!

Feltett két kérdést kb. a húsvétról, aztán a kereszténységről faggatott, ami rettenetesen jó volt, mert kb. annyira áll hozzám közel a téma, mint ide Irak. De nagyon rendes volt, ha nem is tudtam semmit, akkor is mindig bátorított, de a végén már majdnem kiröhögtem. Így zajlott:

- Na és Lebentem (ez a nevem lenne), mit gondolsz, mit szimbolizálhatott maga a kereszt abban az időben, mikor Jézust keresztre feszítették?

- ...

- ...

- Hát... Nem tudom...

- Ühüm, nagyon jó!

- ???

- És mit gondolsz még erről?

- Hát, tényleg semmi ötletem.

- Aha, végül is ez is egy nézőpont!

- ???

Tehát sok új információval nem bővítettem tudományát, de legalább ezen is túlvoltam. Utána meghívott egy kis húsvéti dínom-dánomra egy templomba, ami tegnap volt. Sok kedvem nem volt menni, de megígértem, meg elméletileg lesz ingyen kaja, tehát simán.

Na, hát odatalálni se volt egy egyszerű dolog. Tipikus eset: a malájok nem tudják hol vannak... Már azon kiakadtam egy kicsit, hogy a taxis nem tudott odatalálni térkép segítségével (!). Tehát megkérdeztünk pár helyit és kb. a 10. ember tudta, hogy hol a templom. De nem is az a probléma, hogy nem tudták hol van, hanem, hogy rohadt biztosan mutatták a másik irányt. Komolyan kérdezem, ezek az emberek még hogy vannak életben?! Hogy találnak haza suli / munka után? Ha kórházba kell menni, ötletük sincs, hogy merre induljanak... Vagy ami rosszabb, hogy van ötletük, de akkor meg tuti, hogy a dzsungel közepén kötnek ki... Na mind1... kb. 1 km-re volt a templom a lakásunktól, de majdnem egy óra volt odatalálni.

Megint egy ilyen Vidám Vasárnap szerűségbe csöppentem, a színpadon együttes, a többiek meg énekelnek. Amúgy lehet, velem van baj, de én olyan mulatságosnak tartom ezeket az embereket, ahogy ott teljesen átszellemülve ordibálnak, meg sírnak, ugrálnak... De ezek mondjuk most nem is voltak kemények, múltkor a Keresztény Indonézek Hitgyülekezetén sokkal durvábbat levágtak.

Aztán Matthew mondott egy beszédet, hogy most, hogy mindenki kidalolászta magát, nézzünk meg egy videót arról, hogy a világ más pontjain élő emberek mit is gondolnak a húsvétról, meg a kereszténységről! - Ettől féltem...

A kis szemét operatőr már majdnem szuperplánban vett fel, így az értelem minden kis sugara látszódott az arcomon...

Na, de ezen túlvoltunk, kis eszem-iszom utána, lepacsizás mindenkivel... Kb. 15x mesélhettem el, hogy honnan jöttem, miért pont Malajzia, milyennek tartom Malajziát... Ezek azok a kérdések, amit minden taxisofőr is feltesz és már kívülről tudom a őket. Tehát még be sem fejezik, én már válaszoltam rá. Uncsi, de ez van.

Na és mostan megyek enni, mer már olyan éhes vagyok, hogy netovább!

Csocsi