Mese kepekkel

Levi bácsi eszméletlenül rendes kedvében van ma, ezért kaptok egy második postot is, amiben az oly régóta halasztgatott képekkel illusztrált mesélés lesz.

A képektől nem kell semmi egetrengetőt várni, csak elmutogatom, hogy akkor ezt ettem, itt aludtam, ezt láttam. Biztos akad legalább egy valaki aki majd a végén elégedetten sóhajt egyet, hogy ejj Levikém, ez biza jó kis bejegyzésre sikeredett! Nos akkor lássuk. Vannak itt nekem Thaiföldös, Thaipusamos, meg Melakás képeim. Kezdjük Thaipusammal, abból csak kettő van.

Még anno Gábor kért meg Taiwanrol, hogy ugyan egy kicsit brutálisabb képet igazán feltölthetnék. Ezt csak neki. Guszta.

Na erről a srácról volt szó, ez a kis köcsög rugdosott meg. Valószinűleg épp ez az incidenst kiváltó kép. Éppen valami olyasmit ordibál, hogy "Kamu sara turnami inkab yato", ami biztos valami olyasmit jelent, hogy "takarodjál innen a fényképeződdel", de sajnos pont nem értettem...

Ennyit a Thaipusamról, nézzünk meg 1-2 Melakás képet.

Épp a helyi állatvilággal barátkozok. Ez a képem fent van iwiwen, de nem mindenki olyan szerencsés, hogy ismerősei között tudhat, így gondoltam ide is felteszem. Amúgy lepisilt... Érdemes megfigyelni a nem mindennapi orrsövényferdülésemet. Ahogy Szati mondaná: ez a kemény nem a Man in Black... Annyira gáz duma, hogy már jó:D

Ezt a gépszörnyet béreltük ki, egy olyan sacperkábé 12000ft-ért egy napra. Heten kellemesen elfértünk benne. Sajnos műszaki adatokkal nem tudok szolgálni.

Tuti hülyeséget mondok, de ez lenne a sárkánygyík, nem? Vagy legalábbis hasonló. Noh, mindegy, lényeg, hogy ilyenek úszkáltak ott a folyóban, meg mint a képen is látszik a járda melletti csatornában is szívesen múlatják az időt.

Ez pedig egy igazi hagyományörző fodrászszalon. Hangulatos egy helyiség.

Na, de ezzel a 4 képpel be is fejeztük a Melakában töltött eszméletlen 6 órám ecsetelését, ugorjunk Thaiföldre.

Tele volt a város ilyen kis festő boltokkal, vagy mikkel, ahol rohadt jó képeket lehetett venni, ám én azon filóztam, hogy én mondjuk egy ekkora (de volt még ennél is nagyobb) képet hogyan vinnék haza Magyarországra... Mindenesetre vitték mint a cukrot.



Ebben a szobában szundítottunk, mikor álmosak voltunk. Én aludtam a kiságyon perszehogyne...



Ez lenne az ominózus buzi-szálló étterme, ahol reggeli közben ilyen fantasztikus képekben gyönyörködhettünk. Hát kinek nem támadna kedve rögtön egy két tojásos rántottához kolbásszal?

Thaiföldi kuriózum (thailandicum) a mindenfelé szétszórt kicsi szentélyek. Ezt pl. teljesen véletlenül találtam egy híd alatt.



Modern korok szentélye. Hol vannak már azok az idők, mikor egy jól kifejlett bikát, vagy esetleg egy 16 éves szűz lányt áldoznak fel?! Régen még tudták mi kell az isteneknek. Manapság már csak ezek a cukrozott vackok mennek mindenkinek...


Ezt pusztán csak a Zsófi iránt érzett elkötelezett szerelmem zálogaként tettem fel. Bár nagyobban jobban látszik milyen hülye fejet is vágunk, remélem üzenetem így is célba ér.

Ismét csak egy iwiwes kép. Itt éppen humorosak vagyunk Zsófival. Én ilyen felettébb mókás Michael Flatley-s beállást próbáltam produkálni, Zsófi meg szerintem saját formációval igyekezett lenyűgözni a közönséget. Utazótársam épp a fehér homok, a türkizkék tenger és a cirógató napsütés közös hármasát élvezi.

Ezt önfeledt motorozgatásom közepette találtam. Gondoltam én is kipróbálom, de le lettem szúrva, hogy ez állatkínzás és én is gonosz leszek, ha felülök rá. Így megszeppenve magamba zárkóztam, és beletörődtem, hogy Levi ma nem fog elefántolni...

Utolsó este ezt ettem. Mindent ki kell próbálni alapon úgy döntöttem, hogy rábökök az étlapra, azt megeszem akármi legyen is az. Utólag belegondolva, lehet jobb lett volna egyel fölé, vagy alá bökni. Végülis rossz nem volt, de egyszer bőven elég. A barna amit látni lehet, az száraz levestészta, és ennek a kis építménynek a belsejében voltak ilyen húsgombócok. Megettem.

És itt a fantasztikus négyes. Baloldalon Zsófi, mellette Lee, majd Joy, jómagam alul. Amúgy már párszor a fejemhez lett vágva, hogy minden képen hülye fejet vágok. Ez amúgy direkt van, mert alapban hülye fejem van, ám ha emellé idióta képet vágok, akkor tudom arra fogni, hogy én amúgy egy rettenetesen helyes srác vagyok, csak most pont idiótán vigyorgok. És elhiszik.

Mindig meglepődök Ászia szélsőségein. Full fejlett térség, de a benzinkút az meg ilyen. Még csak egy digitális számláló sincs. Van ott az a tartály amire kézzel rá vannak húzva a vonalak, hogy hol hány liter. Meglepődnek, ha nem lenne benne turpisság.

Ez meg itt a vége. Malajziába visszafele a repülőről. Ez itten bizony már Sandokán hazája.

Na, véget ért a móka mára, zárul Móka Miki móka tára!